álmomban ismét háború volt, ezúttal franciaországban voltunk a srácokkal, és épp arra vártunk, hogy hajóra pattanjunk, majd partra szálljunk angliában. a la manche álmomban eléggé kis pocsolya volt, voltaképpen nem volt nagyobb, mint egy folyó, és szinte végig leért az ember lába, simán át is láttunk a túloldalra. no, a hajó meg is indult a töksötét vizeken, bennünk meg azért volt már egy kis para, vártuk, mikor kezdenek el lőni ránk. gyorsan el is mondtam egy imát, biztos, ami biztos. de nem kezdtek el lőni, (amúgy angliát német katonák védték) és a partraszállás igazából csont nélkül sikerült is volna, ha a kilépésnél nem csúszok meg, és nem zuhanok vissza a vízbe. 
így azonban úszhattam át az egész la manche csatornát, hogy felszálljak egy új hajóra. de azzal is szerencsém volt, csak ketten voltunk benne vanyával, és már teljesen lazán dumáltunk az úton, valamint megemlítette, hogy a gergő meg a tivadar milyen lámák, hogy nem jelentkeztek önkéntesnek. aztán partra szálltam másodszor is, de pont a legizgisebb résznél felébredtem. sájze.