no lássuk is a tegnapi álmomat:

először is krakkóban voltam tibájjal meg faterommal, ahol épp akkor koronázták meg az új lengyel királyt. azt nem tudom kit, de falába volt, és a habsburg házból származott. egyébként falába ellenére bivalynagy ember volt, jó kondiban. ott az új király mondott egy beszédet (angolul, melyet én fordítottam öcsémnek, meg faternak), hogy jövő ilyenkorra több mázsa arany fog heverni krakkó főterén, melyet török rabszolgák ezrei fognak a kincstárba vinni.
utána jött az igazi időugrás, mikoris visszamentem 1994-be (mint később megtudtam, június 10.-ére). de ezt valahogy úgy, hogy a teljes környezetem is ugrott, és ők sem fiatalodtak, viszont nem emlékeztek a jövőre.
persze rögtön idegeskedtem, mert nem volt pénzem, 1994-ben meg hol találok egy atm-et? utána hugyoztam valami buszállomás vécéjébe, ahol még kint volt antall józsef választási plakátja. meg a srácok vagy 10 percig élvezkedtek a fotocellás ajtóval, mert még nem láttak ilyet. de nem sokára szaszát, vanyát, bodát meg engem is felraktak egy vonatra, mert hogy megy a délszláv háború, és meg kell erősíteni a határt, ha esetleg a rácok továbbjönnek. persze mindenki tök parázott, csak én nem, mert tudtam, hogy nem fognak. szóval csak élveztem, hogy egyenruhában vagyok, meg van egy kalasom, és énekeltem, meg kidugtam a fejem az ablakon és kiabáltam.
hát, ennyire emlékszem.