Múltkor megint elég furcsát álmodtam. Valahol voltam, amikor megpillantottam egy dombról lefele jövet egyik barátnőmet, Ritát. Rita nagyban integetett és rábeszélt arra, hogy várjam meg a többiekkel együtt az éppen most szabaduló Hiroshimát, hiszen az egész világ őt ünnepli. A furcsaság, hogy az álmomban Hiroshima tehát egy személy volt, aki Hiroshimára és Nagasakira ledobta az atombombát még 45-ben, emiatt lecsukták, s ma engedik ki a börtönből.

Hiroshima már távolról, mosolyogva csápolt és hatalmas tapsvihar közepette megérkezett hozzánk. Tiszteletünket felé úgy kellett kifejeznünk, hogy mindenkinek egy-egy lángoló botot rakott bele a szájába, melyre rá kellett harapni és így a tüzet eloltani. Hiroshimát így kellett üdvözölni.

Azután asszem elment, aztán sajnos többre nem emlékszem.