nos a tegnapi álmomból főképp arra emlékszem, hogy nagyon izgalmas volt, de a sztori néhol szellős, nem mindenre emlékszem tisztán.

szóval első emlékképemben valami erdei tisztáson voltam valakivel, nem tom ki volt, de valahogy mintha a főnököm lett volna. 
ekkor megérkezett két lovas. pontosabban nem is lovas, mert valami nagy páncélozott hüllőkön ültek, kezükben lándzsa, az egyiknél amerikai zászló. először csak méregettek, majd elkezdtek körözni körülöttünk, mire fogtam egy bunkósbotot, és elkezdtem ütni őket, mert tudtam, hogy itt balhé lesz. igazam is lett, a főnököm is kardot rántott, mert vagy 10 ilyen "lovas" támadott rá. ekkor azonban hirtelen éreztem, hogy én vagyok gandalf. ez így hülyén hangzik, de ott tök természetes és persze megnyugtató tény volt. szóval elkezdtem menekülni, de egyszercsak vagy 20 fáklyás goblin állta utamat. M.A.G.U.S.-ból azonban emlékeztem valami tűzelvonás nevű varázslatra (asszem tűzvarázslói varázslat mondjuk), így elszívtam a tüzet a fáklyáktól, és tűzgolyó formájában a goblinokra lőttem. 
ekkor azonban észrevettem, hogy a tűzgolyó most dédimamám felé tart, aki ott állt nagyon lazán. szóval gyorsba kapcsoltam, és szintén varázslat segítségével villámgyorsan suhantam, felkaptam dédimamámat, és egy szűk alagútrendszeren, majd metróvonalon keresztül kivittem a felszínre. ott találkoztam a "főnökkel", aki megdícsért, és mondta, hogy a csapat többi 6 tagja is megúszta a rajtaütést, de nem használhatjuk mindig ezt az alagutat, mert figyelik.