hosszú idő után újra emlékeztem az álmomra, ami kellőképpen mozgalmasra sikerült. először bodáékkal egy lakóházat kellett védelmeznünk a szovjetek ellen, amit meg is tettünk, ám ekkor jött a parancs, hogy vissza kell vonulni, ugyanis a führernek az az utolsó parancsa, hogy valami könyveket meg kell szerezni a jakabhegyi koleszból. így mindenki buszra pattant, és golyózápor közepette feljutottunk a kollégiumba, és meg is találtuk a szobát, ahol a nekünk (barbi+én) utasításba adott könyv volt. valami dialektika és dialógus volt a címe. felforgattuk az egész szobát, de nem találtuk, ekkor nyitott be a szoba lakója, egy szőke srác, akire azonnal pisztolyt fogtam, és követeltem a könyvet. ő nagy sajnálkozva oda is adta, meg még elmotyogott valamit, hogy milyen kár, hogy megsemmisül radnóti műve, amiből ez az utolsó példány. engem azonban nem hatott meg (a parancs az parancs!), és elégettem. utána meg spuri kifelé, mert a szovjetek már behatoltak az épületbe (bodát el is kapták, hehe). nekünk még sikerült kislusszanni, és már épp átértünk volna a magyar-román határon, mikor egy román kommunista feltartóztatott. neki nagy nehezen elmagyaráztam (barbi tolmácsolt magyarról románra), hogy én is hatalmas komcsi vagyok, és hogy örülök nekik, így továbbengedett. utolsó megpróbáltatásként még át kellett kúsznunk egy barlangon, amiben azonban egy csomó kobold rohangált, és a levedlett arcbőrükkel teljesen eldugították a lyukat. ráadásul rohadt büdös is volt. 
no de jutalomként megérkeztünk szenesbe. azonban ez sem volt az igazi, ugyanis tök józan voltam, a kétdecis hubimat lenyúlták, és leöntötték a nadrágomat, így boxerben kellett táncolnom.