a cím valószínűleg figyelemfelkeltő, de az álmom nem ezzel kezdődött; ugyanis egy anyahajón voltunk, melyet valami japán robotoktól foglaltunk el. éjjel hajóztunk, és lassan beértünk valami ostromvárosban, a háttérben még 2-3 atomvillanást is láttunk, de sebaj, partraszálltunk, és kinyírtuk még azt a pár robotot, amit ott találtunk.

ezután valahogy pécsre keveredtem, ahol barbival sétáltunk a vasútállomáson. egyszercsak szembejött fefi. elég fura volt, hogy nem a szobájában tesped, azért meg is kérdeztem, hogy mit csinál itt. mire kicsit szemlesütve mondta, hogy egy csoportfoglalkozáson volt.
erre én kikaptam a kezéből a brosúrát, amin nagy betűkkel virított, hogy dianetika. ó, mondom fefi, ezek szcientológusok, ne legyél már hülye! ő meg próbált mentegetőzni, hogy de ingyenes, és milyen jó filmet vetítettek.
erre felmérgelődtem, és bementem a szcicikhez, és berontottam valami teremben, ahol megint valami filmvetítés ment, a vezető meg valami ismerős arc volt, de nem esett le, ki is valójában. mindenesetre jól lebasztam, mondtam, hogy hagyják békén fefit, meg mindenkit.
a csóka nagyon nyájas volt, mondta, hogy nézzek végig egy előadást, és tuti másképp fogok gondolkodni róluk. mondtam jó, legyen. ekkor elkezdett pofázni a szeretetről meg tolernaciáról, én meg igyekeztem idegesíteni folyamatosan (mint gimiben a katonáné órákon). hosszan ásítoztam, közbekérdeztem, hogy mikor térünk rá xenura, néz-e south parkot, stb. ráadásul rájöttem, honnan is ismerem a fickót: ő volt joey triviani!!!
utána ezzel is baszogattam, hogy hány nőt megdugott, milyen jó arc, nem hiányzik-e, meg ilyenek.
erre már rohadt mérges volt, és úgy rámkiabált, hogy ktörtek az ablakok a teremben. igazából ezt is akartam, szóval lassan kimentem a teremből, de arra azért még felfigyeltem, hogy a szomszéd teremben van a fény angyalai egyház, meg a jehova tanúi. mondom szép kis társaság, és kimentem.